2012. szeptember 13., csütörtök

Zakopane, SzG3


Zakopanéban az a "jó", hogy annyira kevés a látnivaló benne, hogy igazából nem vonja el a figyelmet a Tátrától. Esténként jó benne sétálni, parkok, sok fa, nem üvölt a zene, kitűnő éttermek (jó árakkal), jó közbiztonság, mi kell még? A Gubalowkáról nézve egy kertvárosnak tűnik az egész.
Zakopane a Magas-Tátra lengyel részének legfontosabb városa.Lengyelország téli központja, és egyben a határ mindkét oldalának legnagyobb olyan városa, amely közvetlenül szomszédos a Tátra ívével. A város a Zakopanei-barázda (Rów Zakopiański) alján található, délről a mészköves Tátra erdősége, északról a Gubalówka hegyvonulata zárja. Zakopane a legmagasabban fekvő lengyel város, központja - a Krupówki és a Kościuszko utca kereszteződése - a tengerszinttől számítva 838 méter magasan van.
A település első említése a XVI. század végéről való. A falu lakosai 1578-ban Báthory István lengyel királytól, Erdély fejedelmétől kapták első kiváltságaikat. Az erről szóló oklevelek azonban nem maradtak fenn, és több kutató kétségbe is vonja létezésüket. A történészek azonban bizonyosak benne, hogy 400 évvel ezelőtt a Tátraalji-barázda területén már megjelentek az első települések, melyekből a mai város kialakult.
A Zakopane elnevezés egy 1616-ból származó oklevélben fordul elő először. Ezt a füves területet Paweł Rubzdel, maruszyni János fia kapta birtokul. A Nowy Targ-i sztaroszta Mikołaj Komorowski birtokainak 1624. évi szemléjekor említi az új települést, mely a Tátra és a Gubalówka között fekszik.
A lakosság körében a Gąsienica, a Topor, a Bachleda és a Jarząbek vezetéknév volt a leggyakoribb. A népesség főleg az erdei legelők tanyáin összpontosult, amelyekből ebben a térségben mintegy ötven létezett, és hozzávetőlegesen 650 ember lakta. A Vasa dinasztiából származó III. Zsigmond király 1630. április 20-án a banskai Jędrzej Jarzębko családnak adományozott néhány füves területet.
1824-ben, miután Lengyelországot a szomszédos hatalmak felosztották egymás között, Zakopane a Habsburgok fennhatósága alá került. A legelőket ekkor áruba bocsátották.
Zakopane fellendülését a 19. században kialakult egészségturizmusnak köszönhette. A tüdőbetegeket a helyi gorál lakosok vitték fel a hegyi legelőkön álló pásztorházakba. Később számos szanatórium, panzió épült a gyógyulni vágyók fogadására.
A 19. és a 20. század fordulóján megjelentek a sportolók is a városban, 1911-ben itt rendezték meg az első nemzetközi síbajnokságot. 1925-ben megépült a síugró sánc is, amelyet 1962-ben felújítottak.
Zakopane ma elsősorban a turizmusból él: télen a síelők, nyáron inkább a túrázók keresik fel. A várost népszerű kirándulóhelyek veszik körül: a Gubalówka, a Kasprowy-csúcs és a Morskie Oko (Tengerszem), valamint a méltán híres tátrai völgyek. A várost évente hárommillió látogató keresi fel.
Főbb látnivalók:
Gubalówka
Síugró sánc
Sikló - Az 1123 méter magas Gubalówkára viszi fel nagyjából három perc alatt a kirándulókat. Az általa megtett szintkülönbség 300 méter.
Szent Kelemen fatemplom - A templom az 1850-es évek közepén épült, egyszerű, egyhajós építmény, belsejében népi-barokk faszobrokkal.
A kiválók temetője - Régi gurál családok, híres, a tátrai idegenforgalom fellendítéséért sokat tett zakopanei lakosok és több tátrai futár nyughelye.
Krupówki utca - Zakopane sétáló- és bevásárlóutcája.
Willa Koliba - A Kalyiba Villa volt az első azoknak a panzióknak a sorában, amelyeket Stanisław Witkiewicz tervezett az úgynevezett zakopanei stílusban.
Tátrai Múzeum - Az intézmény néprajzi és természettudományos gyűjteménynek ad otthont.
A Szymański család gyűjteménye - Gorál népművészeti bútorok, szőttesek, fafaragások láthatók a gyűjteményben.
Sajtpiac - A Krupówki utca végén, a sikló közelében található. A piacon kistermelők árulják a különböző sajtokat, lekvárokat, mézeket és gombákat.
Keresztelő Szent János templom - A 19. század végén épült kőtemplom a Krupówki utcában.
Építészete:
Lengyelországban zakopanei stílusnak nevezik azt az építészeti megoldást, amely a 19. század végén terjedt el a névadó településen egy krakkói művésznek, Stanisław Witkiewicznek köszönhetően, aki a fafaragásos gorál házak alapján tervezte meg villáit.
Ezek az épületek díszesebbek, mint a mintául szolgáló házak, erkélyesek, tetőzetük meredek és zsindellyel borított, alapozásukhoz nagy folyami köveket használtak. Ez lehetővé tette, hogy az új épületeket - a hagyományos gorál lakóházakkal szemben - alápincézzék, és ezáltal jelentősen megnöveljék alapterületüket.
Witkiewicz a helyi népi motívumokat és a szecessziós díszítő elemeket ötvözte, tervei alapján elsősorban panziók (az is, amelyikben mi laktunk, de erről később), templomok épültek. A meredek tetőszerkezet alá rejtett emeletek hatalmas újításnak számítottak Zakopanéban a 19. és a 20. század fordulóján.
A zakopanei stílus nagy népszerűségnek örvend a podhalei régióban, sok új panzió, nyaraló és lakóház épült ennek az építészeti elgondolásnak a szellemében. A stílus Lengyelország más területein is felhasználták, a varsói területen például téglaépületeken jelentek meg legfőbb jegyei.
(szöveg: Wikipedia)


Ha tetszett, vagy hasznos volt a bejegyzés, kérlek jelöld meg a g+1-et (alul található)! Köszönöm!
Vissza a főoldalra (katalógus)
Ez itt egy hirdetés: professzionális angol és német nyelv oktatás Budapesten!
Klímaszerelés Budapesten és környékén


 Zakopane - a Krupówki
 Zakopane
 Zakopane
  Zakopane - a Krupówki
 Zakopane
 Zakopane - a sajtpiac
 Zakopane - a Rondo
Zakopane - síugró sánc

Összefoglalóbb jellegű beszámolók Lengyelországról:

Ha tetszett, vagy hasznos volt a bejegyzés, kérlek jelöld meg a g+1-et (alul található)! Köszönöm!
Vissza a főoldalra (katalógus)
Ez itt egy hirdetés: professzionális angol és német nyelv oktatás Budapesten!
Klímaszerelés Budapesten és környékén

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése